Sajnálom hogy csak ilyen rövid részt tudtam hozni,ráadásul egy kicsit késve,de most nagyon sok rajtam a nyomás.Elkezdődtek az ugróedzések mert nemsokára verseny,egy csomó tanulnivalóm van, elküldtek egy gitár fellépésre és arra gyakorolok....szóval nincs túl sok időm(ráadásul az ihletem is hiányos).Nézzétek el nekem hogy szürke lóról raktam képeket de az én lovam még ennyi mindent nem tud.Ám akiről kiraktam a képeket (csak a szürke lovas képek) ő Tászler Melinda és a lova Patás.Ő tanítja az én lovamat is ;) Ha esetleg lenne ötletetek min kéne változtatnom vagy helyesírási hibát találtok nyugodtan szóljatok!Mégegyszer bocsi a rövid részért és a késésért (nah meg a képek minőségéért) de azért remélem tetszik!
8.rész
Már csak ez hiányzott
*Sophie szemszöge*
Mikor hazaértem végig azon gondolkodtam hogy miért voltam olyan hülye hogy még a közelébe sem mertem menni Niallnak.Nagyon tetszik meg minden de ilyenkor teljesen bepánikolok.-Fúúú esküszöm nincs még egy ilyen szerencsétlen lány mint én!-kiáltottam a falnak.- Persze a többiek mind összemelegedtek a kiszemeltjükkel én pedig mint egy hülyegyerek meg sem szólaltam.Hát igen.....ez az én formám!
Miután már úgy éreztem magam mint egy fogyatékos aki magában beszél, lementem Reményhez mert tudtam hogy vele mindent"megbeszélhetek".Hát igen.....ettől sem tűnök kevésbé fogyatékosnak.
-Szia szivem!-köszöntem neki-Nah gyere kiengedlek!-kinyitottam a box hátsó ajtaját és már rohant is a drágám kiugrálni magát.Amíg ő ökörködött a legelőn én megnéztem lesz-e mostanában díjugrató verseny.Találtam egyet ami másfél hét múlva lesz nem messze innen.
-Remény gyere vissza edzenünk kell!-szóltam neki mire ő visszaballagott.Imádom hogy ilyen okos lovam van és így nem kell átbaktatnom a legelő másik végére.Elkezdtük az edzést.Elöszőr csak szabadidomítottunk.
 |
 |
 |
 |
Miután végeztünk és lesétáltattam Reményt, leszereltem és beengedtem a helyére.Adtam neki szénát és vizet.
-Nagyon ügyes voltál drágám!Ha így fog menni a versenyen is tuti hogy megnyerjük....nem mintha eddig nem nyeréssel végződött volna a versenyeink nagy része.-pillantottam rá az istállóban található érmek és kupák hadára.-Hah jó éjt szívem!Aludj jól!-puszit adtam az orrára és a ház felé vettem az irányt.Amint a nappali ablakára pillantottam egy furcsa dologok vettem észre.Fel volt kapcsolva a lámpa.Reméltem hogy csak rosszul emlékeztem és én hagytam égve a villanyt (ami szerintem lehetetlen).Anyum sincsen itthon úgyhogy ő sem kapcsolhatta fel.Bizonytalanul lépkedtem a házban.Utam során az összes villanyt felkapcsoltam mert kicsit be voltam parázva.Attól tartottam hogy betörő mászkál idebent.Amikor a konyhához értem megfogtam ez nyújtófát.Ennél jobb dolgot nem találtam.A szobám ajtajába érve letettem a nyújtófát és már elhittem hogy én hagytam felkapcsolva a nappaliban a villanyt.Beléptem a szobámba és felkapcsoltam a világítást.Sehol senki.Megnyugodtam és megfordultam becsukni az ajtómat.Kifújtam a bennem lévő stresszel teli levegőt és visszafordultam a szoba irányába.A szívem is megállt a mikor megláttam magam előtt egy férfit aki nemes egyszerűséggel a kezében lévő vassal leütött.Ezek után már csak azt éreztem hogy összeesek és hogy a fejemből szivárog a vér.Láttam még elfutni a pasast utána pedig se kép se hang.
